Ismét Ócsa!

Azt nem árultam el az előző ócsai kirándulásnál, hogy miféle célja is volt. Paliék nagy kirándulók hírében állnak. Őket szerettük volna már rég vendégül látni otthonunkban. És mivel szeretnek kirándulni, és mi is, ezért keresni kellett egy helyet, ahová elvihetjük őket, és ahol lehetőleg még nem voltak. És persze közel is van hozzánk. Hát, sikerült egyszerre mind a három feltételnek megfelelni! Ócsa a szomszédos község (város? bizonyára). Negyed óra alatt oda lehet kocsikázni.

Most sort kerítettünk a Tájház megtekintésére is, ahol még mi sem voltunk. Nagyon érdemes ide ellátogatni. Öt eredeti zsúpfedeles parasztház tartozik a Tájházhoz, benne eredeti bútorokkal, edényekkel, búbos kemencével. Rengeteg hagyományos népi szakma eszközei találhatók meg. Ezen kívül a turján (lápos vidék) élővilágát is bemutatták az egyik házban, valamint babákon az ócsai és környező vidékek népviseletét. A kertben piros fazekakban muskátli, a tornácon pad, akárcsak régen. Körbevezettek bennünket, és elláttak mindenféle információval.

Ezután kimentünk a Nagyerdőbe, sétáltunk a Selyem-réti tanösvényen, de mivel Kamillának fájt a lába, nem mentünk el a tanösvényig.

Végül a különleges ócsai borospincékhez is kimentünk, ahol ismét találkoztunk egy tulajdonossal, le tudtunk menni a pincébe, bort kóstoltunk, és hoztunk is haza.

Szép napot töltöttünk együtt, reméljük, hamarosan megismételjük!