Családunkban immár hagyomány a húsvétvasárnapi csokitojás és -nyuszikeresés a kertben. Idén is izgatottan várták a gyerekek (sőt, felmerült az az ötlet is, hogy nem lehetne egy nappal előrébb hozni?).
Keresésre indultak:
Húsvét vasárnapján és hétfőjén is istentiszteleten voltunk. Olyan jó megemlékezni Isten kegyelméről, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy mi élhessünk és üdvösséget kapjunk. Nagyon fontosak az ünnepek, hogy megálljunk, és újra megemlékezzünk ezekről az eseményekről, hálát adjunk. Meg amúgy is fontosak az ünnepek. Hogy legyen szünet a munkától, de nem csak ezért, hanem hogy különleges napok is legyenek az ember életében. Sajnos, egyre több helyen látom, hogy az emberek nem tudnak ünnepelni. Arról most nem is beszélek, hogy nem mennek el a templomba egy ilyen jelentős egyházi ünnepen, de ahelyett, hogy kirándulnának, vagy összegyűlne a család egy ünnepi ebédre, dolgoznak. Otthon füvet nyírnak, ablakot pucolnak, fát vágnak, kerítést építenek. Igen, ha az ember elszakad Istentől, tartalomnélkülivé válik minden ünnep. Mert mit is ünnepeljen Húsvétkor az, aki nem hiszi az Úr Jézus váltsághalálát?
Húsvét számunkra családi ünnep is, ilyenkor látogatjuk meg családtagjainkat. Vasárnap Zoli szüleinél ebédeltünk, délután pedig nagynénjééket látogattuk meg. Hétfőn pedig az én családommal találkoztunk, édesanyáméknál ebédeltünk testvéreimmel együtt, utána pedig a nagy családdal volt találkozónk, ami egyben keresztyén testvéri találkozó is. Olyan jó együtt lenni énekelve, egymást erősítve a hitben!
Néhány kép a Húsvétunkról:
Ajándék a gyerekektől:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése